Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Veresegyház története

2010.08.25

Veresegyház története Veresegyház a fővárostól 30 km-re található, az Árpád-kor óta folyamatosan lakott település. Az első emberek a közvetlenül a honfoglalást követő évtizedekben érkeztek a környékre, bár az, hogy a mai Veresegyház területén is megtelepedtek e, ma még nem bizonyított. Az X. század leg kiemelkedőbb emlékanyagát a térségben a Csomádon feltárt lovas katonasírok szolgáltatják. Az X. században alakulhatott ki a ma már nem létező Ivacs falu is, mely legkésőbb Szent István korában már bizonyosan létezett és templommal is rendelkezett, ennek ma már nincs nyoma, a XIV. század folyamán elnéptelenedett falu emlékét a hasonlónevű vasútállomás őrzi csupán. Veresegyház keletkezésének pontos időpontja nem határozható meg és a név eredetére is több verzió létezik. Egyesek szerint a tatárok elől a templomba menekült és ott legyilkolt lakosok véréről kapta a nevét a város, ma azonban valószínűbbnek látszik az a tény, hogy a vakolatlan vörös téglából épült templom színe tekinthető a név eredőjének. Minden esetre annyi valószínű, hogy a fentebb említett monda annak az emlékét örökítette meg, hogy 1241-ben itt is pusztíthattak tatár hadak. A XIV. században sorra tűnnek fel okleveleinkben a régió mai települései: Veresegyházat egy 1375-re datálható okmány említi, a helyi földbirtokosok hatalmaskodásai nyomán indított per kapcsán. 1430-ból fenmaradt egy határjárás Veresegyház és Szada között, ezekből értesülünk a korai határokról, határjelekről, de ekkor említik először Veresegyház ma is létező mesterséges tavát is Lábas-tó néven. A XV. Század második felében Guthy Országh Mihály szerezte meg a település nagy részét, ebben az időszakban a környék falvai gyorsan fejlődtek. 1492-ből ismét rendelkezésünkre áll egy dokumentum Veresegyház akkori állapotaival kapcsolatban, ekkor említik először a falu tornyos kőtemplomát és két malmát is. 1495-ben a Váradi Káptalan kezébe került a település. 1526-ban, majd az elkövetkezendő években többször is feldúlták a környéket a török csapatok. Buda 1541-es elestét követően Veresegyház és környéke tartósan betagolódott a Hódoltság területébe. Megindult a reformáció térnyerése, térségünkben főleg Szegedi Kiss István hatását kell kiemelnünk. Eközben zajlott a török hatalmi szervezet kiépítése, 1546-ban és 1559-ben is névszerinti összeírást végeztek a faluban, Veresegyház a hász birtokok közé nyert besorolást. Ezekben az évtizedekben vált általánossá a kettős adóztatás gyakorlata is. Új urak jelentek meg Veresegyházon: a település a váci püspökség elvi fennhatósága alá került, de szerepelt a török timár birtokok jegyzékében és a Váci református egyházkerület megalakulásával egy újjabb felettes hatóság is létesült. Az 1630-as években már biztosan zajlott oktatás a településen, ezekben az években vannak adataink arról is, hogy a váci püspök igyekezettt megakadályozni Veresegyház és Szada református lakosságának szabad vallásgyakorlását. 1638-ban megalakult Pest-megyében a paraszt-vármegye, ennek egyik körzetének székhelyévé vált a falu. Az 1655-ben Pozsonyban megtartott országgyűlésen, melyen többek között döntöttek Vesselényi Ferenc nádorrá választásáról is, szóbakerültek Veresegyház és Szada református lakosságának sérelmei is, ám érdemi előrelépés nem történt. 1686-ban a keresztény seregek visszafoglalták Budát, így Veresegyházon is felszámolták a török uralmat, az oszmán katonák helyére császári zsoldosok érkeztek. 1699-ben megtörtént Veresegyház első névszerinti magyar összeírása. 1703-ban a kurucok elfoglalták a környéket, 1705. július 6. és 10. között Veresegyházon táborozott II. Rákóczy Ferenc 8000 főből álló seregével. A kurucmozgalom bukását követően ismét császári katonákat szállásoltak be a helyi lakossághoz, akikkel többször is attrocitásba keveredett a település. 1715-ben lezajlott az úrbéres népesség első országos összeírása. Kiújultak a vallási konfliktusok is, ezek azért is válhattak különösen élessé, mert a földesúr továbbra is a váci püspök maradt. A XVIII. Században több alkalommal is súlyos pestisjárvány söpört végig a településen, ezt csak az 1740-es évektől sikerült megfékezni. Ugyanekkor zajlott le az utolsó veresegyházi boszorkányper. Az 1770-es években a régi középkori templom helyén barokkstílusban emeltek új egyházat. 1783. október 2. nagyjelentőségű dátum Veresegyház életében, ekkor ugyanis a helytartótanács engedélyezte Szada és Veresegyház protestáns lakossága számára a szabad vallásgyakorlást. Ennek eredményeként megindult a református templom építése. 1784. október 16-án II. József átutazott a településen. 1794. április 14-én a kigyulladt iskolából Fabriciusz János hősies magatartással kimentette a veszélybe került gyermekeket,ő maga azonban holttan maradt az épület romjai alatt. Rá emlékezve őrzi ma is emlékét a róla elnevezett általános iskola. A XIX. Század első felében a váci járás egyik körzetének székhelye, Fáy András alszolgabíróként 1812 és 1818 között itt élt és itt találkozott többször is Kölcsey Ferencel és Szemere Pállal. 1817-ben Veresegyházon látta meg a napvilágot az a Peterdy Gábor, aki 1848 október 3-án Székesfehérváron sikeres népfelkelést szervezett a horvát helyőrség ellen. 1847-ben súlyos károkat okozó tűzvész pusztított, ugyanebben az évben átutazott Veresegyházon Petőfi Sándor. 1849. április 8-án az Isaszegi csatát követően itt pihent meg Húsvétkor Damjanich János hadteste. Az 1850-es években többször is kolerajárvány súlytotta Veresegyházat. 1857. szeptember 5-én Ferenc József keresztülhaladt a településen. 1864-ben megszületett a jobbágyfelszabadítást véglegesítő egyezmény a helyi lakosság és a váci püspökség között. 1871-ben ismét tűzvész pusztított, majd 1876-ban körorvosi és állatorvosi székhely lett Veresegyház. Az 1880-as években a filoxéra járvány a korábban jelentős bortermelő ágazatot szinte teljesen megsemmisítette. 1892-ben újjabb tűzvész következett. A XIX. Század végén a parasztság föld nélkül sínylődő tagjai tömegesen kértek kivándorlási engedélyt Amerikába, havonta 40-50 ember hagyta el Veresegyházát. Hosszas húzavona után az akkor Veresegyházhoz tartozó Erdővároson (ma Erdőkertes) 1910-ben megkezdődött a parcellázás, ennek eredményeként az elvándorlás mérséklődött. 1911-ben befrejeződött a Budapest környéki vasúthálózat kiépítése, Veresegyházat vasútvonal kötötte össze Budapesttel, Váccal és Gödöllővel. 1913-ban az első közkönyvtár is megnyílt, akkor még csak 200 kötettel polcain. Az őszirózsás forradalom idején Veresegyházon is felbomlott a rend, a lakosok több boltot is kifosztottak. A Horthy-korszakban gyors gazdasági fejlődés indult be: 1922-ben megnyílt az első mozi, 1924 januárjában megkezdődött a rendszeres heti piactartás, 1926-ban megszerveződött az első iparos és kereskedőtársaság. 1927-ben bevezették a villanyt, a következő évben meglaakult a helyi sportklub, 1929-ben pedig megnyílt a tó strandfürdője. Az 1930-as években Erdővárosban újjabb parcellázás zajlott le. 1943-ban kezdték meg a kultúrház építését. 1944. augusztus 20-án német és angol repülőgépek csaptak össze a község légterében. Az előrenyomuló szovjet hadsereg 1944. decemberében érte el Gödöllő térségét. A német csapatok a visszavonulás előtt december 10-én megrongálták a Veresegyházat Rákospalotával összekötő vasútvonalat. Ezt követően a szovjet hadsereg alakulatai december 11-én délután kiszorították a németeket Veresegyházról. 1945. januárjában ötösbizottság alakult a közigazgatási teendők ellátására, majd februárban újjáalakultak a pártok helyi szervezetei és beindult az iskolai oktatás is. A kommunista hatalomátvételt követően 1950-ben Erdővárosban indult meg a TSzesítés, majd megalakult a helyi tanács. 1955-ben vált külön településsé Erdőváros. 1959-ben újjáépítették a tó strandfürdőjét, majd 1967-ben felépült a Váci Mihály művelődési központ. 1968-ban átadták a benzinkutat, majd 1971-ben az új iskola épületét. 1970. április 1-én a település megkapta a nagyközségi rangot. Azóta gyorsan fejlődik Veresegyház, ennek jeleként 1999. július 1-én megkapta a városi rangot. Tóth Boldizsár

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.